Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szellemes történet

2012.11.09

jelmagyarázat

 kis sakura
kis hinata
ino
kis sasuke

 

 Mindössze 8 éves voltam amikor én is be öltöztem. Lepkének. Szerettem őket. Aranyosak miközben ide oda repkednek és táncolnak.

Van egy testvérem Ino. Ő is be „öltözött” de ő inkább szerintem vetkőzött. Mondjuk megteheti hiszen már akkor elmúlt 18.

Éppen egy barátommal találkozunk akit Hinatának hívnak. Ő is be akart öltözni de neki csak egy kimonot adott az apukája mert hogy nem akarta a lányát olyan közegben látni ami rosszat tehet a család hírnevének. Mert hogy valami multi cég tulajdonosai. Engem sem szeret ha ott vagyok mert szerinte csak a pénze miatt vagyok Hinata mellett.

Nem igaz. Szeretem ha ott van velem.

 

Meg is jött:

  • sziasztok. Sakura hogy te milyen cuki vagy!

  • Köszönöm de te is aranyos vagy ám.

  • Nem is igaz. Én csak csak...

  • na rendben van kölykök ennyi elég is belőletek mennyünk.

  • Igen is nővérkém.

Elindultunk csokit szedni. Nekem is sok jött össze de Hinatának is. Ino meg mindenütt bepróbálkozott ahol helyes fiúk voltak. Nem értem mért szerette őket. A fiúk buták mindig csak rosszalkodnak. A tanító néni is azt mondta hogy nem jó ha a fiuk után jár az agyunk mert az elvonja a figyelmünket a fontos dolgokról.


Legalábbis akkor így vélekedtem. Még meg nem ismertem apukátokat. Na de akkor ott tartottam hogy

 

  • mennyire szeretem én a Helloweent.

  • Mi is Ino de te mért nem öltöztél be?

  • Én nem vagyok olyan mint ti. Nem veszek fel lepkécske jelmezt meg ilyeneket.

  • Nagyon nem is vetted a fáradságot hogy vegyél fel valamit.

  • Húgi ne húzd ki a gyufát.

  • Isten ments.

Na nekem sem kellett több elszaladtam mert tudtam hogy ezek után jön a nagy pofon.

Nekem meg nem volt kedvem azt bevárni mert ahhoz nem voltam kicsi.


Ahogy mentem észrevettem egy házat. Ijesztő volt és elég romos. Ismertem ezt a negyedet. Uchihák laktak itt régen de állítólag egy tűzvész minddel végzett egy sem maradt. Szegények.


Valami viszont volt ott mert az az ablak soha nem volt nyitva addig.” Meg kellene néznem csak nem vagyok benne biztos hogy ez jó ötlet. Anyum mindig azt mondta hogy ha ide tévedek minél előbb mennyek el mert akik itt éltek nem szeretik az idegeneket és engem is bánthat a szellemük. Ezért is lezárt területe ez a falunak. Csak most ide tévedtem. Buta vagyok annyira buta!”

 

De ha már ott voltam, akár meg is nézhetem, hogy mi volt ott nem?


Óvatosan kinyitottam az ajtót majd a fakeretet fogva bekukucskáltam. Viszont az ajtó nyikorogva nyílt tovább. Felállt a szőr a hátamon.

 

„A szárnyaim nem férnek be” jutott eszembe a borzalmas dolog. Ott kellett hagynom őket.

Lecsatoltam mind a kettőt majd beljebb mentem. Nagyon sötét volt ott. Én pedig nagyon féltem. Mi van ha itt egy mumus, vagy egy szellem? Elvégre Helloween volt olyankor ez a szellemek időszaka.


Ahogy egyre beljebb mentem nyikorogva tűrte a padló lépteim súlyát. Attól tartottam hogy lehet beszakad alattam igaz akkor még nem voltam olyan jó súlyban mint most.


Na de akkor ahogy egyre mentem beljebb csak azt vettem észre hogy valami nem stimmel. A falakon árnyékot vetett a kinti, elszáradt fa. Hatalmasak voltak hála a nagy ablakoknak. Akkoriban még nagyon féltem az ilyen dolgoktól.


Beértem a hatalmas előtérbe ahonnan vezetett a lépcső fel az emeletre. Én megfogtam a korlátot és elkezdtem menni felfelé. Tudtam hogy arra van a szoba amit keresek. Már majdnem felértem amikor az egyik deszka megadta magát a súlyomnak és beszakadt alattam. Annyi volt a szerencsém hogy a korlát vasból volt én pedig meg tudtam magamat tartani. A rozsda így is beletört a kezembe. Át tudtam magamat hintáztatni egy fentebb lévő lépcsőfokra majd tovább mentem.


Nagyon ijesztő volt ahogy emlékszem. Olyan volt mintha valami minden lépésemet követte volna.


Felértem az emeletre viszont ott nem tudtam merre mennyek. Nagymamámék háza is ebben az időben készült mint ez és tudtam hogy rengeteg titkos szoba és ajtó van minden ilyen házban hogy a személyzet ki be tudjon közlekedni.


Én ahogy mentem csak arra figyeltem hogy a lábam alatt be ne szakadjon a padló mert akkor megüthetem a bokámat.


Egyre mélyebben mentem a ház szívében. Emlékszem nagyon féltem. De ki ne félt volna a helyemben.


Csendben voltam levegőt is éppen hogy csak mertem venni. Tudtam hogyha ott valami baj történik senki nem fogja tudni hogy hol vagyok, mert elszaladtam a nővéreméktől.

Balra mentem akkor, bementem minden szobába mert nem tudtam a sötét miatt hogy nyitva van-e az ablak vagy sem.


Ahogy lépkedtem recsegett a talpam alatt a padló és minden árasztotta magából a dohos illatot. Azt az illatot ami elfedte az egykor itt élő család minden nyomát. Betévedtem egy hatalmas magas szobába, a szoba közepén egy asztal és egy nagy karosszék volt. Pont olyan nagy mint ami a nagymamámnak volt, mindig abba olvasott fel nekem.


Ijesztő volt látni ahogy a pompás bútordarab az enyészeté lesz. Az egyik könyv ami szemmagasságban volt nekem pont az volt amiből a nagyim fel szokott olvasni. A hamupipőke. Mennyire is szerettem azt a mesét. Szerettem hogy a herceg az utolsó pillanatig kereste a lányt aki rabul ejtette a szívét és hogy a lány annyira tiszta volt. Nem amiatt ment oda hogy bárkinek is keresztbe tegyen mint a mostoha hanem szeretetből. Annyira gyönyörű volt


Én is szerettem volna akkor olyan lenni. Egy hercegnő akit vár a hercege. De az én hercegem nem jött el fehér lovon értem. Én kerestem meg magamnak.


A szobában szinte fullasztó volt a levegő. A könyvespolcok faltól falig voltak mind roskadásig tele könyvekkel amik árasztották magukból a múlt dicsőségét és fényét.


Ha minden igaz akkor kivettem egy könyvet ami megtetszett . Csodaszép volt egy bőrkötésű valahonnan a középkorból lehetett. Nagyon érdekes volt mert aranysárga fonállal meg volt kötve hogy ne nyissák ki.

Valami napló féleség lehetett valamikor csak a gazdája már nem tudta kinyitni többet.


Erre a gondolatra elszomorodtam. Valahogy annyira igazságtalannak véltem hogy egy olyan család mit ők ért halt meg.


De nem álltam meg. Oda mentem az asztalhoz és kihúzkodtam a fiókokat. Sokban már csak elsárgult lapok voltak. De egy ilyenen volt kép is igaz már jócskán meg volt sárgulva de még kivehető volt rajta egy család két fiú volt ha jól emlékszem a kisebbik velem egy idősnek tűnt akkor az idősebbik meg olyan 13-14 éves lehetett.


Az ő házukban voltam akkor éjjel. Gondoltam hogy nem átlagosak lehettek mert nagyon szép tágas volt az otthonuk. Én pedig annyira kicsi voltam még hogy csodának véltem.


A dolgozó szobából, mint később rájöttem az volt, egyenesen mentem a folyosóra vissza. Szemen valami fürdő helység lehetett a nagy dézsából ítélve. Meg volt ott még néhány nagyobb edény meg egy kályha féleség. Gondolom azon melegítették a vizet a fürdéshez.


De itt nem találtam olyan érdekes dolgokat.


Ahogy mentem egyik egyre csak jöttek a szobák egymás után. Furcsák voltak. Az egyik valami társalgó lehetett a kicsi asztalól ítélve. Több mint valószínű hogy teázás közben érte őket a vég mert a csészék széjjel voltak borogatva a földön. Én óvatosan elkezdtem őket összeszedni. A kancsót is felállítottam. Majd a tálcára amit letöröltem a zsebkendőmmel a portól óvatosan rápakoltam mindent. A kisebb kancsót is oda tettem mellé és szépen az asztal közepére tettem mindent.


Akkor hallottam valami motoszkálást a hátam mögül. Lassan arra fordultam de mire megláthattam volna mi is az elmúlt. Én pedig akkor ismételten egyedül voltam abban a szobában.


Felálltam majd tovább siettem. A következő szoba is hasonló volt, nem volt bent semmi csak ülőpárnák és egy asztal, egy szekrény vagy komód féleség árválkodott az egyik fal mellett. Odamentem is nagy nehezen kihúztam az egyik fiókot. Evőpálcák voltak enne. Meg olyan eszközök amiket a tálalásnál használhattak.


Furcsa de azt kell mondanom hogy itt minden a helyén volt. Sehol egy eltört tányér semmi. Minden mintha kitakarították volna.


Innen mentem is ki mert volt egy olyan sejtésem hogy nem lesz hosszú az én életem sem ha most nem megyek el.


A szobák azon a részen elfogytak így megfordultam és indultam visszafelé. A másik iránya, a lépcsőtől.


Az első egy nagy tágas szoba volt ahová betévedtem. Olyan volt mint anyuék szobája. A falakon nem volt sok dísz vagy ami volt az is olyan mintha megégett volna valamitől. Itt nem volt bútor csak sok sok hamu. Gondoltam a hamukupacok voltak valaha a használati tárgyaik.


Itt nem találtam semmit így vissza mentem a folyosóra majd onnan e a legközelebbi szobába. Itt sem volt változás. Legalábbis nem olyan drasztikus amire emlékeznék, csak egy ágy volt bent legalábbis annak nézett ki.


A következő szoba megint csak egy fürdő volt és itt is elfogyott minden szoba.

Vissza mentem a lépcsőhöz és gondolkozni kezdtem hogy akkor merre?

Felnéztem és láttam egy zsinórt. Nagyon magasan volt. Viszont szemen volt egy asztal amire fel tudtam állni. Igaz még így is ugranom kellett de elértem. Amikor meghúztam, kinyílt a rejtekajtó és lecsúszott egy létra.

Én megkapaszkodtam és felfele kezdtem mászni. Nagyon ijesztő hangokat adott ki magából ahogy léptem egyre feljebb a fokokon. Amikor a tetejére felértem egy lakótért láttam. Olyan volt mint az én szobám, egy padlásszoba.


Itt szinte minden ép volt. Ide biztosan nem terjedt fel a láng. Ahogy lépkedtem megláttam egy plüssmacit. Viseletes volt és poros de nagyon megtetszett. Én is szerettem volna de nekem nem vettek mert „ Nagy vagy már hogy babákkal játssz” . Felvettem és kicsit megütögettem hogy kiszálljon belőle a por.


Amikor megvolt magamhoz öleltem. Nem is engedtem el. Ahogy mentem láttam hogy lebben a függöny. Itt volt nyitva az ablak.


Oda szaladtam de a deszka beszakadt alattam. Nagyon megijedtem elsírtam magamat. De ott olt ő.. egy kisfiú megfogta a kezemet. És felhúzott

 

  • „ki vagy te?”

  • sakura vagyok. Haruno Sakura.

  • Én Sasuke vagyok Uchiha Sasuke. És ez a mi házunk mért vagy itt? Ki küldött? Azok voltak aki ránk gyújtották? Válaszolj!!

  • Nem tudom ki volt az de én én csak ide tévedtem. Pedig mondta a mamám hogy ne jöjjek erre de én nem hallgattam rá és amikor láttam hogy a mindig zárt ablakok közül egy...egy nyitva van.. akkor én meg akartam nézni hogy mért! És ne kiabálj velem!

  • Renden van renden van semmi gond akkor de mi van nálad?

  • Mi mi?

  • Az

Rámutatott a képre amit az övemre tettem így jobban megnézve ő volt az a kisfiú.

  • ezt a képet az egyik szobában találtam. Bocsánat nem tudtam hogy a tied!

    Semmi gond. Tudod én nem mehetek le innen így nehéz azt érezni hogy nem vagyok egyedül.

  • Megértem. De mond csak te mindig itt vagy?

  • Igen legtöbbször.

  • Akkor nem aj ha majd én is jövök hozzád néha?

  • Mért? Már mész?

  • Mennem kell mert az anyukám már aggódhat értem nem szóltam hogy eljövök csak elszaladtam a nővéremtől.

  • Akkor persze menny csak hagyj itt te is. Ahogy a családom is tette.

Akkor és ott én nem tudtam mit tenni. Oda léptem elé és megpusziltam az arcát. Nem tudtam hogy a szellemeket meg lehet érinteni én mégis megtettem. Megpusziltam és oda adtam a macit. Majd elléptem tőle . Mielőtt eltűntem volna szeme elől még visszaszóltam.

  • holnap is jövök.

  • Rendben van.

 

Amikor ezután haza értem ez anyukám nagyon leszidott. És azt mondta hogy nem mehetek el többet sehova. Én mégis minden éjjel kiszöktem ahhoz a kisfiúhoz. Igaz nagyon nem tudtunk mit csinálni mert hogy neki is és nekem is más volt ami érdekelt.


Am egyik éjjel mikor a ház titkos folyosóit róttuk. Jobban mondva én róttam ő pedig lebegett, egy érdekes dolog történt.


Egy helységre bukkantunk ami a padló alatt volt. Itt minden ép volt. Igaz poros de ép. Én érdeklődve fordultam felé:

  • mi ez a hely?

  • Nem tudom még nem voltam itt.

     

    Ahogy beljebb mentünk egy kisebb szentélyre bukkantunk.

Érdekes volt mert égett egy aprócska tűz a szentély kellős közepén.

Oda mentünk és megnéztük. Ez a láng más volt. Ez fekete volt.

Sasuke hátrébb húzott engem.


Most már tudom hogy az életemet mentette akkor meg.

A fekete lángot nem lehetett eloltani. Addig égett még az alany akire rátelepedett el nem halálozott.

 

  • ez nekem nem tetszik.

  • Nekem sem nagyon de nézd csak van ott valami kőtábla.

  • Mi lehet ráírva?

  • Ez a családom titkos nyelvén van.

  • El tudod olvasni?

  • Igen

  • Nos?

  • „ Te ki el tudod ezt olvasni tudd hát meg, az a tűz mi egykoron itt pusztított az Uchihák idézték elő. Egy mindent felemésztő hatalmat akartak. Fel akarták támasztani a halottakat. De ezt csak egy esetben tehetik meg. Ha az illetők szeretik egymást. És akkor a föld melyet egykoron vér áztatott új testet ád, és a szellem egy újra élő testben lehet. S élhet mint annak előtte”

  • akkor még te is élhetsz egyszer nem?

  • De igen. De engem i szeretne?

  • Én szeretlek téged Sasuke-kun

  • Hehe Sakura nem hiszem hogy ez olyanfajta szeretet lenne amit a barátok éreznek.

  • Én nem is mondtam egy percig sem hogy a baráti szeretetre gondolok.

  • Akkor te szerelmes vagy belém?

  • Ahha de...de nem régóta úgy értem...

  • Semmi gond de hogy lesz nekem új testem?

  • Nem tudom.

Ezt a kérdést sokáig halogattuk. Majd hogy nem 17 voltam amikor előkerült. Az érdekes az volt ebben hogy Sasuke is velem öregedett és nőtt fel. Hiába tudtam hogy a szellemek nem öregednek Sasuke megtette. És nekem ez elég is volt.


Egyik nap éppen a „dolgozóban voltam” amikor az egyik könyv leesett egy polcról. És éppen a Csipkerózsika volt az. Ott nyílt ki ahol kép volt. A herceg éppen akkor csókolta meg a szépséges hercegnőt. És ekkor beugrott hogy mi lehetne nagyobb bizonyítéka a szerelemnek mint hogy megcsókolják egymást.


Másnap megint csak Helloween volt és már kezdett lehűlni az idő. Én átmentem egy másik szobába. Ott voltak a pokrócok. Magam köré csavartam egyet. Tudtam hogy tiszta mert addigra szinte teljesen felújítottuk a házat.


Sasuke meg is volt lepve hogy sikerült vissza adnunk a régi fényt. Hát még az arra tévedk hogy meg voltak lepve.


Sokszor olyan volt a környék mint egy vérbeli horror filmben. A köd sűrűn gomolygott körbe mindent faltól falig. Szinte vágni lehetett. Én egy lámpással a kezemben tartottam a ház felé.


Egy ideje már ott éltem sasukéval. Anyuék amikor megtudták hogy oda akarok költözni éjszakákon keresztül próbáltak lebeszélni. Megfenyegettek hogy kitagadnak ha megyek. Nem érdekelt. Sasukéval akartam maradni. Együtt tanultunk. Ettünk és éltünk már lassan 3 éve.


15 éves fejjel a családom kitagadott. Én pedig ide jöttem. Sasuké nagyon meg volt lepve amikor megkérdeztem hogy maradhatok-e?! Ő persze igent mondott. Így már a harmadik éve hogy egyész Helloweent ott töltöttem.


Mintha csak hívtam volna sasuke megjelent mellettem.

  • mit csinálsz sakura?

  • Csak leesett ez az egyik polcról.

  • De nem esett bajod?

  • Sem semmi gond. De azt hiszem hogy van egy ötletem.

  • És mi az?

  • Ez!

megcsókoltam sasukét és ahogy a szánk összeért sasuke körül vörös fény ragyogott fel. Egyre csak kavargott és sistergett. Sasukénak pedig egyre jobban éreztem a kezeit a derekamon. Éreztem hogy ajkai egyre erősebben ejtenek rabul és hogy szinte egész testével hozzám simult.


Amikor elváltunk egymástól sasuke már nem volt áttetsző. Én pedig nem tudtam hová leni az örömtől. Mint kiderült ez volt az ami kellett hogy sasukénak ismét teste lehessen.

 

  • És itt a mese vége gyerekek.

  • Ez annyira szuper volt. Tisztára megijedtem egyes részeknél.

  • Igen én is. De ugye szellemek nincsenek. Sem más ilyenek?

  • Nem kicsim nincsenek.

  • Akkor megnyugodtam.

  • De most már ideje az álmok országába lépni.

  • jajj ana mééért nem akarok még aludni.

  • De muszáj, vagy soha nem nősz nagyra. jó éjt.

Megpusziltam a fejecskéjüket és betakartam őket. Amikor kiléptem a folyosóra párom ott állt az ajtó mellett.

  • szóval nincsenek szellemek anyuci? Vagy mondjam inkább sakura?

  • Jajj sasuke! De ha azt mondom vannak akkor nem mennek aludni soha.

  • Szerinted meddig tart nekik összerakni hogy ez a valóság volt amit elmondtál?

  • Nem tudom. Szerintem nem fognap rájönni apuci.

  • Hmm lehet de ha nekik is olyan jó eszük és szívük van mint az anyjuknak akkor előbb vagy utóbb rá fognak jönni hogy nem teljesen emberek vagyunk.

  • Hmm addig még van időnk.

Egymása fonódva mentünk át a mi szobánkba ahol belefogtunk egy másik baba projektbe.

 

Amit nem tudtak az az hogy:

  • szerinted tényleg nem buktunk le?

  • Szerintem nem. Anyuék nem tudják hogy mi is..

  • tudjuk a titkunkat.

  • Hehe hát igen.

  • De én örülök nekik hogy ők a mi családunk. É

  • én is apu szellem volt ijesztő lehetett neki.

  • Anyunak is.

  • De nekem tetszett ahogy elmesélte

  • nekem is.

 

Azzal a két gyerek is aludni tért ám egyszer csak, kinyílt az egyik ablak. Sasuke meg sakura pedig mosolyogva nézték az immár szép nagy családot...Sasuke azóta is minden Helloween-kor egy gyertyát gyújt a régi szobájába hogy hálát adjon amiért Sakura akkor és ott bejött abba a régi, romos kísértet-lakta házba.

 

Szép Helloween-i rettegést mindenkinek :) így.... utólag is

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.